Betettem a Novellák közé.
Nagyon jó írás! Igényes,megalapozott és érdekes.
Gratulálok!
Várom a folytatást.
Umberto.
2014.01.07. 21:08
Lion
"A Varázstárgyak legendái"
1.
„„Khe’innath”: megtorlás… Milyen egyszerű szó, és mégis végtelenül tökéletes. Magába foglalja mindazt, ami csak könyvek tucatjai lennének képesek kifejezni. Megtorlás… Megbántottál, hát viseld következményét. Kárt okoztál nekem, és én kamatostul fizetem vissza…
„Enrauth”: igazság… Az erősek, a hatalmasok kiváltsága. Én hatalmas vagyok… De ha elhagyom az első betűjét, megváltozik a tartalma, és „Nrauth”, vagyis halál lesz a jelentése.
A megtorlás következménye az igazság, az igazságé a halál. Az én igazságom, a te halálod…”
Játszadozott a szavakkal. Ábrándozva rakosgatta őket egymás mellé, új, és új összefüggéseket találva. A szavak mondatokká, a mondatok fegyverré váltak elméjében. Fegyverré, melyet egy pengeműves hatékonyságával csiszolgatott immár évek óta, fegyverré, mit visszatértekor kívánt felhasználni az őt elüldözőkkel szemben. Szavak… Értő kezekben hatásosabbak, mint bármilyen kard, avagy íj. „A harc, a gyengék fegyvere.” Gondolta magában. „De Én erős vagyok!”
Komor mosollyal egy ősi, megsárgult, töredezett szélű tekercset bányászott elő az asztalán álló rózsafa ládikából, és óvatosan kigöngyölve, a tanulmányozni kezdte, mint már annyiszor az elmúlt évek során.
„És akkor Anamúr mondta Choornak vala: - Citálta mormolva - Miért irigyled tőlem a teremtés dicsőségét? Hisz néked az nem öröm, hanem kínszenvedés! A teremtményeid torzak, nem e világra valók. A szíved mélyén rejlő sötétség szülte őket, gonoszak és alattomosak, és gyermekeim életére törnek! Mondd miért?
És akkor Choor eképp válaszolt vala: - Mert nem tűrhetem, hogy e világot csak a te gyermekeid lakják! Az erdők, smaragdzöld síkságok téged tükröznek, hát legyenek a tiéd! De a hegyek, és mélyük az én kezem nyomát viselik! Miért telepítetted gyermekeid a hegyeim mélyére? Az élethez, és a halálhoz az enyéimnek is joguk van. Nem hagyhatják, hogy a tieid uralkodjanak rajtuk!
És akkor Anamúr haraggal mondta vala: - Miért akarsz háborút? Hisz testvéri szeretettel szeretlek! Legyen! Eltaszítlak magamtól, életem, a halálod lészen!
Imígyen szólott a Nagyúr, s szavait tett követte. Gyermekei, az Elfek, a Törpék, és az Emberek, attól kezdve állandó csaták közepette éltek, Choor gyermekeivel: a Sötét elfekkel, az Orkokkal, és az Élőholtak népével.
Hogy segítse népét, Anamúr varázstárgyakat alkotott: A Bátrak kardját, mely erőt, és bátorságot ad, a Hit vértjét, mely hitet, és védelmet, a Bőség szaruját, és a Törpecsákányt, mi gazdagságot hozott. De Choor is megalkotá tárgyait: a Pengeélt, mely a fegyverek erejét növelé, az Éjpalástot, mely elleplezi a figyelő tekintetek elől a rabló seregeket, a Halotti maszkot, minek látványa félelmet szül az ellenség szívében, és a Pénzes erszényt, a soha ki nem apadót. És e tárgyak szétszóródtak a gyermekek közt…”
Sóhajtva ejtette az asztalra a pergament.
Kicsiny birodalmát üszkös pusztasággá gyalázták a szomszédos birodalmak, és miért? Mert országának egy kicsiny zugában mágusai megtalálták az Istenek egy játékszerét! Kezdetben örült neki… Népének hitet, katonáinak erőt adott, de nem kellett sok hozzá, és visszájára fordult az öröm. Túl hamar kiderült, mit őriz kincsei közt. Földjét riasztó hirtelenséggel lepték el a környező nagyhatalmak kémei, kik egyre másra küldözgették mágikus jelentéseiket, pedig tudhatták: ha lebuknak, acél, és tőke várja őket a khoórok árnyékában… Aztán egy szép napon, mágusai futva hozták a hírt: három birodalom is megindult országa ellen. Ekkor döbbent rá, hogy az Istenek ajándéka, egyben átok is. Nem a békét szolgálják, hanem a háborút, mindegy, hogy Anamúr, avagy Choor által alkotott tárgyról van szó. Anamúr, és Choor… Ellenségeik egymásnak, holott testvérként születtek. Hogy hol, mikor fajult gyűlöletté köztük a testvéri szeretet, már az eónok homályába vész… És ez még nem lenne oly nagy baj, de az egymás elleni intrikákba belevonták gyermekeiket is. Ők pedig öldösik is egymást szorgalmasan… Elég csak meghallgatni a híreket. Nincs oly nap, hogy ne érjen valakit támadás e világban. Nincs oly nap, hogy ne vonuljanak seregek keresztül kasul az utakon, hogy azután fogvicsorítva küzdjenek uralkodójuk igazáért! A csata után, légyen az nyertes, avagy vesztes, úgy térnek haza, hogy nem tudják: országuk áll e még?... Békés gazdaságnak itt nincs helye, a képlet egyszerű: Ölj, vagy téged ölnek meg! És mégis, furcsamód sosem apad el az erő, nem fogy a nép, hanem szaporodik!
Az összefüggés megint csak nyilvánvalóan egyszerű, gondolta magában, Anamúrnak lélek, Choornak vér kell, különben feloldódnak a végtelen éjben, és lényük az, mi e világot egyben tartja. Ők pedig Fordulókon át küzdenek egymással, annak tudatában: ha egyikük elpusztul, vele pusztul a másik is… Mégis harcolnak, teremtményeik által, nap mint nap, mely csaták a végén egyetlen hatalmas küzdelemben teljesednek ki, hol égig ér a tűz, és irdatlan erők feszülnek egymásnak az elesettek halmain… De itt a vég egyben kezdet is. Egy új korszak, egy új Forduló kezdete, ahol az Istenek akaratát a Szent, az Admin teljesíti be, értelmet adva az országok létezésének. És kezdődik minden elölről, mélázott tovább, az utakat ismét ellepik a vándorló seregek, kik vonulás közben sosem találkoznak…
Az első támadást épphogy felfogta kicsiny serege, de a másik kettő teljesen szétzilálta védelmét. Falvait, szántóit felégették, népét leölték, de ő megmenekült. Napokon át keresték, miközben ő palotájának romjai között bujkálva küzdött a túlélésért… Megmenekült, hogy alászálljon a pokolba, oda, hol az elfeledett, szétzúzott, elhagyott birodalmak vannak. Alászállt, hogy tudást, tapasztalatot gyűjtsön, alászállt, hogy túléljen, hogy visszavághasson.
De most visszatért. Hatalmas mágia feszül mögötte, mint marásra kész kígyó, mely mérgét az egyetlen, mindent eldöntő szúrásra tartogatja! Régen, gyalogos, és könnyűlovas csapatokkal próbálta védelmezni határait, most lovagjai felett angyalok lebegnek, kik készek lesújtani lángpallosaikkal mindenkire, ki ellenáll. És hogy ez az elfek erdejében, vagy az orkok hegyei közt következik be, oly mindegy…
- Enyém a bosszúállás!- gondolta, miközben kilépett újonnan épített palotája széles erkélyére, büszkén hallgatva a palota előtti téren a nevét skandáló tömeget, és tudta:
Körülöttem kékes-lilás, ezüstös csillogás villódzik, majd lassan tisztul a kép, és kibontakozik a háttér, amint kilépek a teleport felhőből. Körülnézek, és meglepve tapasztalom, hogy egy rúnakör közepén állok. Aztán belém villan a felismerés: ezek Illamaari jelek, tehát az ellenség területére érkeztem. Az a hülye mágus pedig megígérte, mielőtt teleportált, hogy biztonságban leszek!
Számszeríjamat előkapva óvatosan körbekémleltem, látok e mozgást, vagy a természet árulkodó jeleit, amik az ellenség hollétét mutatják, de tiszta volt minden. Egyelőre. Gyorsan a közeli erdősáv felé osontam, és kerestem egy biztonságos helyet. Elővettem a térképet, memorizáltam az előttem álló utat és elindultam. Korábban, amikor még céhtag voltam és társakkal bolyongtunk az ellenség földjén, mindig az utakat választottuk. Had tudják meg, hogy itt vagyunk. Mostanra már csak egyedül maradtam, ezért inkább óvatosságból többször is kerültem.
Hirtelen zaj hallatszott mögülem. Megperdültem, és a közeli páfrányok takarásából két Gyökérlény tekeredett elő. Habozás nélkül lőttem, az egyik sziszegve terült el a földön, de a másik már tekeredett is a lábamra. Az íjat eldobva tőrt rántottam, majd három-négy szúrással megöltem ezt a lényt is. Korábban már találkoztam ilyen fajzatokkal, ezért nem okozott különösebb nehézséget, hogy végezzek velük. Mindenesetre még figyelmesebben kellett haladnom, mert ahol ezek tanyáztak, ott mások is lehettek.
Az erdőnek, amiben haladtam, hirtelen lett vége. Előttem egy folyó hömpölygött lassan, balra –nagyon is közel – egy szétdúlt ork tábor. A Zorgan, az ork harci zászló tépetten csüngött egy kormos zászlórúdon, a földön százszámra hevertek fegyverek, nyílvesszők, repedt sisakok és vértdarabok. Tehát már az orkok is támadásba lendültek. Egyelőre győztek az Illamaarianok, más néven az Éjtündérek, de errefelé sajnos egyik győzelemnek sem volt túl sok jelentősége: másnap akár fordulhatott is a szerencse. Elindultam hát az ellenkező irányba, hogy keressek egy hidat, vagy gázlót.
Persze ha valamelyik nép rendelkezett egy különleges fegyverrel, amulettel, amit az ősi istenek viseltek, akkor talán huzamosabb ideig is mellé pártolhatott a szerencse, de ezeket a legendás holmikat nagyon jól elrejtették, amikor az istenek rájöttek, hogy teremtményeik bizony nem a szolíd békeszerető természetükről híresek. Megpróbáltak hát minden lehetséges eszközt elrejteni, amit ezek a vad népek fegyverként használhatnának egymás ellen, persze nem túl sok sikerrel. Valahogyan mindig kiderült egy-egy rejtek helye.
Én is egy ilyen rejtekhely felé tartok: a mágus, aki ide repített, régi cimborám, már több veszélyes kalandban harcoltunk együtt, nemrég ő tudott meg egyet s mást valami régi pergamenből, ami egy ősrégi fegyver, a Sóhajhúr hollétét jelezte. A Sóhajhúr Elyrana istennő mágikus vadászíja volt, és már századok óta folyt a kutatás érte. Talán most sikerrel járunk, és a fegyver birtokában az embereket is tisztelet fogja övezni végre, nem csak az olyan ősi fajokat, mint az Éjtündéreket, a Mágusokat vagy Erdei Nimfákat.
Ekkor szinte a semmiből elém toppant egy Éjtündér. Sötét arcmaszkjából vészjósló szempár villant és már rántotta is elő félelmetes fegyverét, az Arcentát, de a mágus barátomnak hála, megtanultam némi mágiát és sikerült elvakítanom az ellenfelemet. Mégis, két nyílvesszőt kellett bele lőnöm, mire végre a földre roskadt. Nem gondolkodtam többet, lassan a folyóba csúsztam, hogy átússzam, mert az Éjtündér telepatikus úton jelezhette társainak, hogy idegen kóborol a területükön.
A túlparton kicsit kifújtam magam és megint bevetettem magam az erdőbe. Talán három nyíllövésnyit haladtam, amikor elém tárult egy tisztás. A nap egyenesen fentről világított be, gyönyörű színekben pompáztak a talaj menti virágok és a levegőben színes pamacsok táncoltak. Ekkor villant be elém egy kép: én már jártam erre. TUDOM, merre kell mennem, és hogy hol fenyeget veszély. Két lépés után megálltam, mert éreztem, MOST történni fog valami. Egy Wullmark ugrott elém, pont oda, ahová léptem volna. Tűhegyes fogai így csak a levegőt harapták, és tőröm hegye akadály nélkül hatolt át koponyáján. Azt is tudtam, hogy a tisztás túloldalán lesz egy hatalmas kőoszlop, figyelmeztető rúnával, amit félig belepett már a borostán. És így is volt. Azt is tudtam, hogy mögötte egy goblin kuporog, husánggal a kezében, de ha jobbról kerülöm meg a tömböt, akkor nem számít rám. És valóban, hang nélkül mögé tudtam osonni, majd a tőr markolatgombjával keményen fejve vágtam. Nem szeretek senkit hátulról megölni, még ha ilyen ocsmány teremtés is az illető.
Pár lépés után azonban elbizonytalanodtam. Itt már nem volt ismerős semmi, barátságtalanok lettek a növények, szúrós ág-bogok nyúltak felém. Mozdulataim lelassultak, de – végtelennek tűnő idő után – kiértem az erdő széléhez. Előttem, kissé lent, a fenyőkkel őrzött dombok alján ott állt Gerion Köre, az egykori templom, ahol ismereteink szerint a Sóhajhúrt őrizték.
Ám ekkor elsötétedett előttem minden, éreztem, amint fegyverem kicsúszik a kezem közül és a földre rogyok. A francba – gondoltam – már majdnem ott voltam…
-Ádámka, ugye a leckédet írod, nem megint azzal a szörnyes játékkal játszol? – kiabált valaki az ajtó mögül.
- Persze anya! – kiáltott vissza egy fiúcska, miközben dühös tekintettel figyelte, amint a számítógépe monitorán egy csapat bunkósbottal felfegyverzett Krull a kedvenc íjász karaktere holttestén lejt örömtáncot , nem messze az utolsó küldetés helyszínétől, a Gerion Köre mellett. És még csak le sem mentette játék közben…
Örülök a lehetőségnek. Ha beszerkeszted az én írásomat is a többi közé, azt köszönöm szépen!
Boby
2011.01.09. 11:16
Umberto
Kedves Boby!
Neked is Boldog Új Évet!
Természetesen van,és Köszönöm hogy fölajánlottad.
Megnézem és ha úgy gondolod beszerkesztem a többi novella közé.
Mindenek előtt szeretnék sikerekben gazdag, békés, boldog új évet kívánni! Arra vagyok kíváncsi, hogy scifi novellának van - e helye itt? A novella címe: Csak egy kis eltérítés. Megtekinthető a weblapomon: www.anthonynorton.5mp.eu
Most megint megpróbáltam elküldeni a bevezetőt. Én itt nem látom, hogy sikerült-e, nem hozza fel a hozzászólások között, mint ahogy az előző üzeneteimet sem. Ha sikerült, ha nem csak egy rövid üzenetet kérek szépen, akkár itt is. Majd fogom figyelni.
Láttam, és nagyon szép lett. Köszönöm!!!! Mindössze az első fejezet előtti bevezető részt szerettem volna elküldeni, ha más nem, próbaként, hogy végre boldogulok.
Nagyon bután érzem magam, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy magamtól is rájöttem, hogy színt kell váltani. Átállítottam feketére. Tökéletes, mikor a szövegszerkesztőben visszanézem. Ezzel idáig sem volt baj. Sőt. Eddig én nem a blogból másoltam be, hanem word-ből, és ott eleve fekete a betű. Utoljára próbáltam onnan leszedni, hátha úgy jobban sikerül. Látom, hogy másoknak ezzel nincs baj. A gond akkor kezdődik, mikor megnyomom a küldés gombot. Időnként az egész megjegyzés oszlop eltűnik a képernyőmről, és csak a jobb-, és baloldali navigációs sáv marad látható. Ezért is nem tudom, hogy hozzád mi jut el, és mi nem. Máskor meg összekeverednek a megjegyzések. Hihetetlenül hangzik ugye? Pedig így van. A szövegszerkesztővel soha nem volt gondom, már csak azért sem, mert nekem meg ez a szakmám :-)
Ha még nem unod, akkor szívesen megpróbálom még egyszer, de nagy reményeket nem fűzök hozzá. És ne haragudj ezért a kalamajkáért.
Én is kellemes hétvégét kívánok, és mindent köszi!
Lehet, hogy te látod, amiket írkálok, ez esetben nagyon-nagyon bocsánatot kérek, de nekem itt úgy mutatja, hogy mindig eltűnik az előző bejegyzés. Írtam neked egy üzenetet, amiben megköszöntem a segítségedet, el is küldte, megjelent a képernyőn, de mikor megpróbáltam a mottót, és a bevezetőt elküldeni, eltüntette.
Általában elég jól boldogulok a számítógéppel, ez a modul pedig nem is igen agysebészeknek készült. Oké, szőke vagyok, de talán nem ennyire :-) Nekem nem működik valami. Tudom azt gondolod, én bénázom el, de hidd el, nem megy. Kijelölöm, másolom, beillesztem. És elveszik az éterben, vagy legalábbis úgy tűnik. Pedig regisztráltam is. Ráadásul látszólag összekavarja az előző bejegyzéseket, pedig az fizikai képtelenség ugye?
Szóval. Imádom az oldaladat, nagyon igényes, ötletes. Nagyon tetszik, amit írsz, ezért is szerettem volna, ha kiteszed az én írásomat. Köszönöm, hogy ilyen sokat próbáltál segíteni a bénázásom ellenére. Ha priviben küldesz nekem egy címet a rosewoods@freemai.hu, vagy ani974@t-online.hu címre (mindegy melyikre, de a másodikat ajánlom), akkor ígérem nem élek vissza vele, és elküldöm az egész regény, mindenféle kiegészítővel együtt, és ha te is egyetértesz, beszerkesztheted valahová.
Ha ezt nem szeretnéd, akkor mindent köszönök még egyszer. És attól természetesen a bannert kint hagyom.
Rendben, megpróbálom elküldeni őket sorban. Légyszíves úgy szerkeszd be egymás után, hogy mottó, bevezető, első fejezet. Ha sikerül rendben elküldenem, akkor köszönöm szépen a segítségedet. Ha valamit elbénázok, akkor elnézést kérek. Általában jól szoktam boldogulni ezekkel a dolgokkal, így még nem jártam sosem. Ha véletlenül valamit kétszer küldök el, akkor is szeretnék bocsánatot kérni. Remélem, bele jövök, és a későbbiekben könnyebben fog menni. Tényleg nagyon örülök, hogy kiteszed az oldaladra, amit írok.
Szóval mindent köszi!!!!
Rosewoods
2010.09.04. 14:36
Umberto
Jól csináltad.Nem tudom mi történhetett....
Talán próbáld meg úgy,hogy bejelentkezel (regisztrálsz)
és akkor nem kell biztonsági kód.
Nekem így is úgy is megjeleníti a szöveget...
Na, akkor most elmondom, hogy mit csináltam, te pedig mond meg, hogy mi sülhetett el rosszul.
Ebben a menüpontban voltam: Szólj hozzá! Lehet rossz helyen vagyok?
A felhozott bejegyzés feliratú szövegszerkesztő ablakba szépen bemásoltam a kéziratot. Beírtam az ellenőrző kódot, megnyomtam a küldés gombot, és semmi.
Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok, nem nagyon tudom, mit lehet ezen elrontani, nekem nyilvánvalóan sikerült.
Teszek még egy próbát. Nem hinném, hogy e-mailt küldtem.
ANGYALOK-TÜNDÉREK KÉPGALÉRIÁK.
"Az Angyalok közöttünk élnek, csak rajtad múlik hogy fölismered-e Őket!"
VÁMPÍR.
VÁMPÍROK KÉPGALÉRIÁK "Az Éjszaka Gyermekei
újra fölébredtek.
Szeretnek,Gyűlölnek és Ölnek,
azért hogy közöttünk élhessenek"
VEGYES KÉPEK
VEGYES FANTASY KÉPGALÉRIÁK Angyalok-Tündérek-Boszorkányok
Amazonok-Vámpírok-Szörnyek-Lények
3.D KÉPGALÉRIA
3 - D. FANTASY KÉPGALÉRIÁK
FANTASY EROTIKA
Fantasy Erotika KÉPGALÉRIÁK
GYENGÉD EROTIKA
Gyengéd Erotika. KÉPGALÉRIÁK
EROTIKA HÖLGYEKNEK
Erotika Hölgyeknek KÉPGALÉRIÁK
Szerelmes-Erotikus Képek
Szerelmes Erotikus
KÉPGALÉRIÁK
SZÉP KÉPGALÉRIÁK.
"SZÉP" KÉPGALÉRIÁK. Glitteres-Animált Képek-Vizeshatású Képek Fantasy Szerelem: Képgaléria. I.
Csinos Hölgyek: Képgaléria. II.
Szép Lányok: Képgaléria III.
A FÉNY.
A FÉNY. KÉPGALÉRIÁK Glitteres-Animált Képek-Vizeshatású Képek.
Életre kelt Képek! Szépek.