A MÁGIA ESZKÖZEI
Hogy ki milyen varázseszközt alkalmaz , azt a hagyományok szabják meg .

A kés
Minden boszorkánynak van saját kése . Számos helyen athame a kés neve .Ez az eszköz általában acélból készül , kétélü a pengéje , kivéve a Frost - hagyomány követőinek egyélű rézkését .
Szertartásokon általában tőrnek nevezzük .
A kés mérete igzodjék a tulajdonoshoz .
 A lényeg , hogy kényelmesen lehessen használni . Ez mindenkinek a személyes használatú tárgya , egyúttal varázseszköz , s mint ilyen , roppant sajátságos  .
Gondolom , viszonylag kevesen értenek a kovácsmunkához , tehát nyugodtan ajánlhatom , menjenek el egy jobb üzletbe , és szerezzék be a megfelelőt .

A kard
A kard  nem alapvető kellék , bármikor helyettesíthetőa késsel . Ám amint a boszorkányoknak megvan a saját késük , a boszorkánygyülekezeteknek is megvan a maguk kardja , vagyis gyülekezetenként egy kard.
Egyébb eszközök
A varázslás további kellékei : Varázspálca , Bot , Csengettyű , Véső , illetve Fehér nyelű faragókés és Kötelek.
Hogy ki melyiket használja az attól függ , melyik irányzatot követi .

Varázspálca
A varázspálca fából készül  . Nagy a választék . A berkenye , a fűz , a kőris éa a mogyoró vesszői egyaránt számításba jöhetnek .
Egy lehetséges észrevétel csupán , hogy az 53.cm. hosszú varázspálca tényleg kényelmesen forgatható. A másik bevált méret a könyöktől a kinyújtott ujjhegyig érő pálca . A varázspálca a kézbe fogható végétől a hegyéig legyen enyhén vékonyodó formájú .

A bot
 A varázspálca és a bot ugyanarra a célra szolgáló eszközök .
A varázsbot eszményi hossza megeggyezik használójának testmagasságával .E célra az érett , erősebb keményfa vesszők a legjobbak amelyeket lehántolt állapotban tökéletesen ki kell szárítani mielőtt megmunkálnák .

 A csengettyű
Népszerű szertartási kellék , magam is használom . A magas hangú ,  kis testű csengettyűk emelik az energia rezgésszintjét , ekkép pótolják a harmónia megteremtéséhez hiányzó energiákat , és összehangolják a jelenlévők erőit .

A véső
A favéső nem más , mint egy vésésre alkalmas éles , erős , nyéllel ellátott szerszám

A kötelek
Némelyik boszorkánytársaságban /pld. az alexandriánusok / a különböző színű kötelek viselőjük elért fokozatát jelzik .
Ám jelentősebb a  kötelek szerepe magában a mágiában.

 

A KÖR
Ez egy egyszemélyes kör .
Az ókori Róma követei idegenben kört kerekítettek maguk köré egy pálcával , ezzel jelezték a sérthetetlenségüket . A babilóniak a betegek ágyát liszttel hintették körbe a démonok távoltartása érdekében . A középkorban ugyanezért vontak kört a németalföldi zsidók a vajúdó nők ágya köré .
Ősi szokás körrel elhatárolni a tér felszentelt részét (pld.Stonehenge ) .A kör a nemkívánatos elemeket kívül tartja , a belsejében tartozkodók varázserejét és energiáját növeli . A kör nagysága kizárólag attól függ , ki és milyen szándékkal rajzolja maga köré . A boszorkánygyűlés megtartására alkalmas kör 274,14 centiméteres átmérőjű az egyéni kör átmérője 152, 4 cm.
A kör megrajzolását a Keleti ponton kell kezdeni és befejezni . Az ívet az óramutató járásával megegyező irányban húzzuk meg .
A fő égtájnak megfelelő négy ponton egy - egy fehér gyertyát helyezünk a kör vonalára , amelyeket egyenlőre nem gyújtunk meg . A mellék égtájakra nyugodtan tegyenek további gyertyákat , ezek világíthatnak Ez utóbbiakat a kör külső vonala mentén szokás lerakni , különösebb jelentőségük nincs , de emelik a szertartás fényét .
Ha egyedül lép a körbe , s egymaga végzi szertartásait , elegendő a felszentelés és a felajánlás . Ám elbizakodott , aki felkészületlenül megy a körbe , nem készíti elő legalább az athaméját a szertartásra . A kör felszentelése és Isten oltalmába ajánlása ilyenkor nagyobb horderejű .
Az oltár kellékei : gyertya , füstölő , kehely / ivókürt , só , víz , boráldozati edény , az Isten - ek jelenlétét reprezentáló szobrok , képek esetleg egyébb jelképeik , valamint bor a kehelyben .
Önmagunk felajánlása
Ezt a szertartást a növekvő holdfázisban kell bemutatni és telihold idején befejezni .

AZ OLTÁR
Az oltár és felszerelése  
Gyakorlatilag szinte bármiből készíthető oltár .A szabad ég alatt tartott összejöveteleken a sziklák s a fatörzsek a legmegfelelőbbek e célra . A belső térben a kávézóasztalka , a nagyobb faláda vagy egy széles vastag téglákon álló deszka is megteszi .
A facsapokkal összerősített faasztal vagy láda sokkal jobb , mint a gyári darabok , melyekben szegecsek , csavarok , pántok és szintetikus ragasztóanyag van .
Amennyiben fém alkatrészeket is tartalmaz az a tárgy , a sárgaréz még elfogadható
Mi végre ez a nagy ovatosság ? A fémek vezetőképessége miatt . A sikerek érdekében kizárólag a boszorkánykés / tőr , - kard és a varázspálca rendelkezhet felhalmozott erővel , és csakis ezek alkalmasak az irányított energiák átadására . Ezek viszont vezetőképes anyagból kell legyenek , vasból vagy acélból . A többi tárgy jobb , ha nem rendelkezik hasonló képességekkel .
 Házi-oltár:
Hátul a kétkezes sámándob, mellette az árnyak könyve és a vérserleg. Előtte varázspálcák, kardok, tőrök és a pentakulum. A szarvas fejék a férfi, a Holdas a női. A sarkon a varázskör felrajzolásához való kötél és zsinegek.
Az oltár felszereléséhez egy vagy több gyertya , gyertyatartó , füstölők , füstölőtarrók , egy kisebb tálka a sónak , egy nagyobb a víznek , a boráldozati edény és annyi kehely , ahányan jelen vannak , valamint az istenszobrok , - képek .
Ez a lista csak az alapvetően fontos kellékeket tartalmazza , ki - ki a saját belső igényei szerint bővítheti a kellékek számát az eszközök tekintetében a követett formavilág szintén mérvadó lehet .
A legtöbb boszorkány esténként végzi szertartásait , ettől függetlenül bármelyik napszak alkalmas a célra .A varázskörben az oltárt gyertyafény világítja be . A szertartások könyvéből gyertyafény mellett olvassuk a ritusok szövegét . Egy vagy két gyertya mellett ? Ezt a szertartás végrehajtója dönti el .

GYÓGYNÖVÉNYEK

FAGYÖNGY
  Az egyik legerősebb hatású varázsnövény a germán, kelta és más népeknél. Villásan elágazó hajtásai, melyeknek kérge télen aranyszínűen csillog, formájával a későbbi varázsvesszőt előlegezte meg már az ókorban is.
 A Szent Iván éjszakáján szedett fagyöngy, feltéve, ha szakszerűen szedték le, azaz leginkább nyíllal lőtték le a tölgyfa ágáról, kiváló ellenszer villámcsapás, rontás ellen, elűzi a gonosz démonokat. E célból felakasztották a házban és az istállókban. A fagyöngyszüret időpontja sem mellékes: a druidák szerint az újhold utáni 6. nap erre a legalkalmasabb, az ősi itáliai népek az újhold utáni első napot részesítették előnyben. Angliában ezzel szemben a téli napforduló idejét tartották legalkalmasabbnak. Többnyire azonban a nyári napforduló volt a fagyöngyszüret legmegfelelőbb ideje. Az ekkor szedett fagyöngy jósálmot hozott, ha a párna alá tették, minedn zárat kinyitott, és megmutatta a kincs helyét.

 REPÍTŐ KENŐCS
Az első boszorkányokként megbélyegzett asszonyok szegény falusiak voltak, ekképp az alsó társadalmi rétegekhez tartoztak. Azzal hívták ki maguk ellen a sorsot, hogy mindenki másnál jobban és gyorsabban ismerték fel a gyógyító vagy éppen mérgező hatású füveket és bogyókat. A gyógynövényekkel kapcsolatos tudásuk olyan széles körű volt, hogy gyógyitalaikat bármilyen varázslatra alkalmasnak tartották. Az olaszországi Castel Presule-i perek jegyzőkönyvei szerint Fie boszorkányai bevallották, hogy amikor testüket gyógynövényekből készült kenőcsökkel kenték be, akkor fel tudtak repülni a fennsík felett uralkodó Sciliar-hegy csúcsáig.
Négy évszázaddal később a Göttingeni Egyetem néprajzi intézetének kutatói elhatározták, hogy kipróbálják a szóban forgó kenőcsöket. Megdöbbenésükre rájuk is hatott a varázslat. Ők is repültek, igaz, csak kábult álmukban. Amikor húsz óra múlva magukhoz tértek, arról számoltak be, hogy olyan vízióik és érzéseik voltak, mint amilyenekről a boszorkányok vallottak.
Ilyen állapotot a hegyvidéken élő, boglárkafélékhez tartozó Katika- vagy havasi sisakvirág idéz elő. Ez a faj olyan erősen mérgező alkaloidot - akonitint - tartalmaz, amely az idegvégződéseket bénítva lehetetlenné teszi a felületi és mély tapintásérzékelést. Akonitinos kenőccsel bekent testű személynél ez a kezelés olyan érzést vált ki, mintha repülne.
A növényi mérgekből összeállított "varázsitalokat" fogyasztó "boszorkányok" így valóban önkívületi állapotba kerülhettek, látomásaik és nevetőgörcseik lehettek, szédülhettek, foroghattak, és összefüggéstelenül beszélhettek. Amikor ilyen állapotban látták őket az emberek, csakugyan azt hihették, hogy tudnak repülni, a jövőbe látni, és eladták lelküket az ördögnek.

 
CSATTANÓ MASZLAG
A csattanó maszlag nitrogén- és melegkedvelő, szárazságtűrő gyomnövény. Olyan  alkaloidokat tartalmaz, mint például a hioszciamin, szkopolamin, valamint atropin, amelyek bénító hatást gyakorolhatnak a vegetatív idegrendszerre. Az alkaloidtartalom a magokban a legnagyobb. A csattanó maszlag atropinja kis mennyiségben nagyszerű nyugtató, de ha többet használnak belőle, tudathasadáshoz hasonló tüneteket is kiválthat. Tizenöt-húsz mag elfogyasztása gyermekkorban halált okozhat.

MASZLAGOS NADRAGULYA
A burgonyafélék családjába tartozó nadragulya Európa és Ázsia hegyvidékein honos. Úgy vélték, hogy az ördög növénye. Leveleiben és gyökerében szintén alkaloidok - atropin, hioszciamin és szkopolamin - vannak, amelyek a gyomorhurut és ­fekély orvoslására is alkalmasak. Túladagolva azonban erős mérgek, amelyek esetenként őrjöngésig fokozódó izgalmi állapotot, valamint látási és hallási érzékcsalódásokat (hallucinációkat) okozhatnak. Mindkét növény megfelelő adagolását a "boszorkányok" határozták meg elsőként.

BOLONDÍTÓ BELÉNDEK
A bolondító beléndek a nadragulyáéhoz hasonló, veszedelmes méreg forrása, amely belsőleg egymagában nem, csak keverékek, készítmények formájában használható. Emésztőszervi görcsök kezelésére alkalmas, de emellett nyugtató és fájdalomcsillapító hatása is van. Hajdan asztmás rohamok, görcsös köhögés, hisztéria, álmatlanság és mindenféle, nagy fájdalommal járó betegség elleni szerként volt ismeretes. Külsőleg fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként és gyulladáscsökkentőként alkalmazták.

PIROS GYŰSZŰVIRÁG
Alapos növényismeretüknek tulajdonítható, hogy az úgynevezett boszorkányok testi és lelki bajokat egyaránt gyógyítani tudtak, ekképp enyhítették a korabeli viszontagságos élet szenvedéseit. Gyógyító képességeiket Paracelsus fennen hangoztatta. "Boszorkányok" fedezték fel és használták először azt a hegyvidékeken honos piros gyűszűvirágot, amelynek hatóanyagai (glükozidjai) a szívműködést szabályozzák. Az Angliában boszorkánykesztyűnek nevezett növény glükozidjai közül a digitoxin és a digitalina a szívműködést serkenti, míg a digitonin nyugtatja.

SZÁRTALAN BÁBAKALÁCS
A középkor legnagyobb pusztítást okozó, rettegett betegsége a pestis volt. Ha felütötte fejét a járvány, nemritkán a boszorkányokat okolták érte. Nagy becsben tartották a betegséget gyógyító növényeket. Közéjük tartozott a szártalan bábakalács, amelyet a legenda szerint Németországban Nagy Károly király talált meg. Vaktában kilőtt nyílvesszőjével éppen e növény szárát lőtte át. Azt hitték, hogy csak akkor hatásos, ha Szent István havának közepén, a kora reggeli harmatban szedik.

ERDEI CIKLÁMEN
A csabaírét állítólag Csaba magyar királyfi fedezte fel, amikor sebesültek gyógyítására alkalmas növényt keresett. Az erdei ciklámen nálunk a nyugat-dunántúli gyertyánostölgyesek védett kincse. Évszázadok óta ismeretes hashajtó és gilisztaűző hatása. Sőt, azt is hitték, hogy a gonoszt távol tartó varázsereje is van. Plinius szerint az ókori görögök és rómaiak amulettként használták. Úgy vélték, hogy "aki gyökerének egy darabkáját vagy az egész növényt a házában tartja, azon nem fog a gonosz varázslat". A kis télizöld meténgnek is ilyen mágikus hatalmat tulajdonítottak. Gonoszt űző varázsereje miatt a két Mária-nap (augusztus 15-e és szeptember 8-a) között gyűjtötték. "Ekkor volt igazán hatásos." Egyébként légúti és emésztőszervi panaszokat megszüntető gyógynövény.

A FÉLELMETES MANDRAGÓRA
Az ázsiai eredetű boszorkány vagy embergyökérként is ismert mandragóra hasznos, de veszélyes gyógynövény, amely hosszú ideig félelmetes hírével tűnt ki. A göcsörtös, emberi alakra emlékeztető gyökere megmozgatta az emberek fantáziáját. Azt hitték, hogy leginkább az akasztófák árnyékában, mélyen a földben nő, és a kivégzett bűnösök testéből táplálkozik. A bogyója erősen narkotikus hatású hioszciamint és szkopolamint tartalmaz.
Ez az ősi, keleti varázsnövény Európába az arabok közvetítésével került. Az ókorban a görögök is használták: borban áztatott gyökerét szerelemkeltő és termékenyítő hatású szernek hitték, ezért meddő nők is fogyasztották. Homérosz Odüsszeiájában is szerepel: a varázslónő ezt teszi a görög harcosok italába, hogy disznókká változtassa őket.
A mandragóra azért vált afrodiziákummá (szerelmet fokozó szerré), mert kétágú gyökerében női és férfialakot véltek felfedezni. Azt hitték, hogy a gyűjtése veszedelmes, mert amikor a gyökerét kihúzzák, felsikolt, és aki ezt maghallja, az vagy megőrül, vagy holtan esik össze. Erről Shakespeare így ír a Rómeó és Júliában:
"Mint egy kitépett mandragóra jajja,
Melytől megőrül minden földi lény."
Napjainkban a boszorkányok eszköztárába tartozó, gyógyító hatású, mágikus elixíreket bárki megvásárolhatja a gyógynövényboltokban és gyógyszertárakban.

Az Oldal nem tartalmazza és nem is
tartalmazhatja a Kellékek teljes tárházát,
a Gyógynövények kinézetének részletes leírását,
képét.
Ezeket megtalálhatod az interneten vagy
Phra Rajsuthaja: A boszorkányság varázslatos hatalma.
és
Eileen Holland:Boszorkánypraktikák.
című Könyveikben.

Umberto.

Vissza a Főoldalra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés